A SkiJAM utolsó napja igazán izgalmas volt. Már korán reggel a kezdők versenyével indult, majd 11-től egy óriásműlesikló pályán mérték össze a tudásukat cserkészek és a táborban részt vevő barátaik, két kategóriában: középhaladó, illetve teljesen nyílt, haladóban.
A versenyt a hatékonyság kedvéért, továbbá, hogy legyen lehetőség mindenkinek kétszer indulnia, ráindításos megoldással vezettük, ami néhány alkalommal okozott némi galibát, hiszen volt, hogy az előző, sokkal lassabb versenyzőt utolérte az utána bő fél perccel induló gyorsabb induló. Ekkor természetesen újra indulhatott a feltartott síelő. A versenyen szép számmal, kb. 70-en indultak, ami nagyon szoros eredményt hozott.
Abszolút első helyet Jakabb Zita (46. XJCSCS) szerezte meg, ha csak 13 századdal is, de gyakorlatilag az összes fiút maga mögé utasítva. Fiúknál az első helyezett Rajnai Péter (Pot) (1909 POCSCS.) lett. (A tábor szervezőjének idejét nem vettük figyelembe, hiszen a verseny a résztvevőkről szólt.)
Délután filmeztünk még közös óriáskígyóban síelést, illetve a bevállalósabbak a szemközti hegyoldalba 10-15 méter magasságú betűkkel felírták a hóba, hogy SkiJAM. A felirat a pályarendszer túloldaláról is jól látható.
Este a kijelentkezésről és hazautazásról tartott gyors eligazítás után az eredményhirdetés következett, amelyen a 6 kategória első 3 helyezettjei, összesen 18-an kaptak elismerő oklevelet, arany-, ezüst- és bronzérmet, illetve a mátraszentistváni Sípark támogatása révén ingyenes síbérleteket, illetve Sípark kedvezményeket.
Itt adtuk át a pókerverseny nyereményeit is, amelyet a Sípark síbérletei, illetve az Egri Korona Borház által felajánlott ajándékok, pl. Wellness hétvége, vagy borkóstoló. Köszönjük támogatásukat. Ekkor került bejelentésre az Országos Cserkész Sínap időpontja (február 25.) ami egyben a SkiJAM utósínapja is.
Ezek után a kihagyhatatlan záróbuliban szórakozott száznál is több cserkész hajnali fél 2-ig.
Sokan már a bulit kihagyva pakoltak, hiszen a repülővel utazók transzferbusza 4:45-kor állt indulásra készen, így alvásra nem sok idő maradt volna.
A hazaindulásba némi szomorúság vegyült, hiszen tudtuk, hogy elhagyjuk az 1800 méter magasan fekvő apartmanházakat, amelyek szállásunkként szolgáltak egy hétig, és nem síelünk már idén így együtt Franciaországban, de a délutáni, és esti programoknak is vége, nincs lehetőség már szomszédolni délutánonként.
A repülősök transzferbuszát 11 óra után további 4 busz és számos személyautó követte, amelyek utasaira azért hosszabb utazás várt, mint a reptérre igyekvőkre. A szervezők még maradtak délután 4-ig elrendezni mindent, hogy tényleg úgy hagyjuk ott a helyet, mint ahogy találtuk, vagy akár egy kicsit jobban. Megköszöntük vendéglátóinknak a sok segítséget, és vendégszeretetüket, elrendeztük a piszkos anyagiak utolsó eurocentjeit, majd mi is hazaindultunk. Hazafelé egy másik kiváló síterep szállásait néztük végig, hiszen már most gondolnunk kell a jövő évi várhatóan még nagyobb létszámú SkiJAM résztvevőire. Természetesen látva a jobbnál jobb feltételeket már ott helyben beindult a gondolkodás, ötletelés a jövő évi SkiJAM-ről. Hazafelé útközben pár órás értékelésre is sor került már az autóban. Nem sokkal Milanó után kezdtük beérni a SkiJAM-es buszokat, s amikor megálltak váltottunk velük pár szót, egyeztettünk, ha valamire szükségük volt, megpróbáltunk segíteni nekik. Hajnali 6-ra megérkezett az első busz, majd 9 körül a másik kettő is. A legtöbbet a dél-magyarországi buszunk utazott, ők Pécsre, Kiskunhalasra, Szegedre és Hódmezővásárhelyre vitték a résztvevőket.
